Sziasztok Olvasók!
Mindenekelőtt nagyon szépen köszönöm hogy ezekben a nehéz időkben-nem elég a gazdasági válság, még én sem írok ide- is minden nap van néhány látogató. Első sorban magunk miatt, másodsorban miattuk írom ezt a blogot.
Mindkét kisgyermekünk kirobbanó formában van. Andor már 18 hónapos múlt, fogai száma továbbra sem haladja meg a kettőt. Ügyesen és sokat beszél. Ezt pontosítom. Megérti a beszélt szöveget, és nemcsak az egyszerű mondatokat hanem az összetetteket illetve a kétértelműeket/vicceseket is. Valamint ő maga is viccel, például a standard kérdésre hogy adsz egy puszit? a standard válasz így hangzik: nem. Míg ha azt kérdezzük, hogy hol vannak azok a puszik amiket soha nem kapunk meg, azt felel, el(mentek). És közben nagyon jól mulat.
Egyedül Zsófit puszilja meg, de őt magától és bármikor. Sőt, a szeretet egyik legbiztosabb megnyilvánulásaként bármikor rá is feküdne. Zsófi ennek legtöbbször nem örül, de a hevesebb, még épp elviselhető közeledéseket bölcsen tűri.
Rettenetesen szeret továbbra is a szabadban lenni, bármeddig elhomokozna, főleg ha van víz is a közelben. Ugyanígy bármeddig elüldögélne az autóban, bekapcsolna mindent, illetve szerintünk jelenleg azt gondolja, egy igazi férfi legkedvesebb időtöltése, hobbija, munkája csakis az autómosás lehet, szígorúan pelenkáig vizesre ázva.
Zsófiról mindez nem mondható el. Alapvetően teljesen más mint Andorka, és valahogy mégis ugyanolyan.
Nagyon erős kislány, kis segítséggel hasra fordul, illetve tulajdonképpen születésétől kezdve ügyesen tartja a fejét. Szerencsére szopni tud, ám kizárólag ciciből (Andor szerint kiki, fogak híján a foghangok kissé ferdülnek) a cumisüveget erősen ellenzi. Ahogy a szájában érzi, a nyelvével iszonyú fintorok közben kilökdösi. Ugyanígy a cumit is. Amennyiben a hasa tele, puki-böfi volt (szokott lenni jó kedvvel, bőséggel) nagyon vidám kislány, nagyon sokat mosolyog, nevet ránk, illetve jól artikuláltan gügyög. És értelmesen néz :-)
Ellenben rettenetesen útál szabad levegőn lenni, ennél csak egy dolgot utál jobban, babakocsiban lenni. Így a babakocsiban sétálunk míg alszik a gyerek- átlagprogram nálunk úgy néz ki, hogy űzött vadként, karunkon egy bömbölő csecsemővel, valahol a környéken egy szilajul menekülő/eleső felkelő/csikkeket sebtiben összekapdosó másikkal rohanunk haza a biztonságba, négy fal közé. Era szerintem hónapok óta nem látta a napot, ragnarök van vagy mi.
Egyébként Zs már lassan 7 kiló, jól fejlett három hónapos :-) de ha kérditek, nem, nem kövér. Nyugodtan nézzétek meg a képeket a szokott helyen. Hogy is lehetne kövér egy ilyen kisportolt családban?
Mi szülők is jól vagyunk. Effektíve szabadidőnk nincs, ezért is nem írok. Munka-tanulás-gyerekek-szundikálás, illetve gyerekek-házimunka-alvás a programunk, a hétvégék annyiban különböznek hogy az arányok tolódnak olyankor valamerre. Az alvás néha még hiányzik, de lassan kezdem elfogadni hogy éjjelenkénti 3-5-10 felébredéssel is simán túl lehet élni a másnapot. (ma anyósom alszik Andorral, holnap reggel lefényképezem.)
Egyébként Zsófi ebben is különbözik, ő nagyjából egy éjszakai evéssel átalussza az éjszakát.Bár most kicsit meg van fázva, így ez nem teljesen igaz, de alapjában véve jó éjszakai alvó.
Most nem jut már más az eszembe, befejezem a publikálást, közkinccsé teszem az eddigieket, illetve átadom Eránap a pennát, hogy egészítse ki, illetve cenzúrázza az eddigieket.
Apa
UI: Nem volt szükség sem kiegészítésre, sem cenzúrára. (Csak hagyjatok már aludni!) :-))) Era
