Olyan nehéz blogot írni mint a csuda. Most október 21 van, lassan este tíz és már tudom semmi sem fog az eszembe jutni abból amit mindíg megbeszélünk hogy tudatni kellene az egész világgal.
Bóbi 8 hónapos múlt. Önállóan feláll (persze kapaszkodva) és mászik mint egy kiskutya. Szeparációs félelmei vannak, ami azt jelenti hogy ha nem látja az anyját, ordít. (Era szerint ilyen idős korban még nem tudják hogy ők és az anyjuk nem egy ember, így kicsit elbizonytalanodnak amikor mami kimegy pisilni vagy enni.)
Eszik már almát, banánt, meg a jó és tudja miket, persze az anyatejen kívül. Hála istennek Őt nem kell tápszerezni mint annak idején Andort.
Már 2 este is tűrhetően aludt.
Andorka is jól van, kicsit néha féltékeny, de nagyon szeretik amúgy egymást. Azt hiszem 8 foga van, de ez nem biztos, nehezebb betekinteni a szájába mint bejutni a Tiltott Városba.
És most elmegyek aludni.
