Szép jó reggelt kívánunk mindenkinek. Ismét nagyon sok idő telt el az utolsó bejegyzés óta, amit fájlalhattok, irdatlan mennyiségű dolog történt velünk.
Legutóbb sajnálatosan eltört Zsófika kulcssontja. Álmában leesett az ágyról, sajnos elég szerencsétlen módon. Az orvos mondta hogy ez sajnos rendkívül gyakran előfordul kisgyerekeknél, de szerencse a szerencsétlenségben hogy ez egy úgynevezett "zöld ág" törés, ami azt jelenti hogy a csonthártya nem sérült. Tenni nem tudnak érte semmit, kötözni nem lehet, magától gyógyul, a doki szerint hét végére akár már rá is fekszik.
Amúgy meg nem mondta volna senki hogy a kis terminátorunkkal valami történt, első nap még sírdogált, másnap csak rosszkedvű volt, harmadnap már vidáman mászott négykézláb. És simán ráfekszik bármikor. Vagy szereti a fájdalmat, vagy nagyon gyorsan gyógyul.
Vettünk egy laptopot. Abból a célból, hogy majd jó sokat írogatunk itt a blogon. Nem miattatok, magunk miatt. Meg hogy Zsófi ne érezze úgy felnőtt korában hogy őt talán nem is szerettük, mert róla sosem írtunk semmit, még az ágyról is ledobtuk. Most épp azon gépelgetek. Jó kis gép ez, azt elhihetitek.
Andor ma volt mamival vonatozni. Kizárólag nagy dolgokat álmodunk, a vonatozás Püspökladány Vásártér - Püspökladány viszonylatban zajlott, természetesen retúr (retour) a teljes bruttó menetidő nem haladta meg a hat percet. Andor élvezte, amúgy kifejezetten masiniszta habitus, kedvenc helye Pladányban az állomás, minden héten pár nap az a program hogy mamival kimennek, megnéznek néhány vonatot majd irány haza.
Zsókinak (Bóbinak, Bófinak, Pókinak, Póknak Pótinak, Pátnak, Pókicának) sok neve van, egyelőre több mint foga, melynek számossága 5. Vicces mikor grimaszol azzal a pár kis apró foggal. Andort lazán beelőzte, neki ilyenkor még egy sem volt. Most viszont már van 12.
A súlyuk jelenleg 10 és 14 kiló, Andor javára. Andor egyébként elég magas fiú a kortársai között, illetve mivel folyamatosan, választékosan beszél, rendre többnek nézik mint amennyi. A szókincse szerintem üti az iskolás szintet, és a legritkább esetben fordul elő hogy valamit nem helyesen használ. Illetve kerülve a stílustalanságot szinonímákat használ. Nem szimplán igen, hanem persze, hogyne, miért ne, nem! a válasz :-)
Tudja azt is hogy Ba*zdmeg, amit mami szerint Gubanctól tanult (ő az egyik munkás a cégnél, egy külön blogot érdemelne. Tőle tanultam olyan fordulatokat mint pl. a "min gondolkozol?" kérdésre a helyes válasz: " Hova sza*jak hogy ne leljék meg!") Era szerint tőlem. A gáz az hogy tényleg hallhatta, egyszer vagy kétszer, de ez neki elég a bevésődéshez.
Azt sem írtam valószínűleg hogy Zsófi tud járni. Tulajdonképpen egy éves korára járt, ezzel jól megelőzte ismét a bátyját. Véget kell majd vetni ennek a versengésnek.
Szavakat is mond, Anya, Apa, nem, tessék (köszönöm) ez a két szó egy.
Tulajdonképp annyira régen írtam, hogy azt sem tudom mit hagytam ki eddig. Minden egy külön oldalt érdemelne, de én lusta vagyok és fáradt. Megyek elszívok egy cigit, aztán fürdök és lefekszem. De ígérem többször fogok írni, mert ilyenkor mindíg rájövök hogy én ezt alapvetően szeretem.
Csákómákó!
darócziék.
Most amúgy alszanak. Itt van Nagyi, jó sokat voltak vele kint az udvaron, ami lassan kész lesz ( térkövezünk, ne röhögjön senki, tudom hogy nem télen van a szezonja de mi akkor kezdtük, elvégre Papa is, én is itt dolgozunk, jól kifundáltuk hogy lehet két hónapra járhatatlanná és játszhatatlanná tenni az udvart.
