A napokban az apám a következő sms-t kapta egy barátjától ( a továbbiakban álneveket használunk, nevezzük tehát az ismerőst Anikónak)
" Imike!Bocsika! Szégyellem magam , mert még nem voltam Andorkánál és gyáva gyík vagyok, ezért smsben kúsznék be az ajtó alatt. Mikor lenne alkalmas hogy a lángos csillagot követve, meglátogassam és imádjam a kisdedet? Mondjuk a jövő hét bármely napján?"
Szeretem ha az emberek megalázkodnak és félnek minket. Az illető holnap jön, este felé, természeretesen a máját megesszük a maradékot meg elássuk a kertben. A receptet a későbbiekben közlöm.

Egyébként a hét eserménytelenül telt. Ma vagyok épp 6 hetes, ez jó. Pl. ma meg tegnap se sírtam már túl sokat, egy nagy fiúnak ez már nem menő. Néha a szüleim úgy hallják, mondok hangokat nemcsak ugyanazt ordítom. Hadd higyjenek. Volt itt a dokinéni, ezt mondta minden rendben meg szép baba vagyok. Most nem tudom ezt őszintén mondja vagy csak fél tőlem? Fényképeket továbbra sem közlök, mivel nem túl sok készül mostanában. Apám nem sokat van itthon sajnos, anya meg egyedül nem tud kiszolgálni és fényképezni is.
Holnap megyünk sétálni ismét, alig várom. Most megyek aludni, puszilok mindenkit, aki ezt követően jön látogatóba, üzenem, hogy velős pacalt hozzon!
Puszi: Andorka

ja és pár kép
Boltba menet
Eszek ne zavarj