Sziasztok!
A poszt neve Képes Krónika, ami még nem igaz mert egyelőre nem teszek fel képet, hogy később is visszanézzetek.
Azt sem tudom, hogy hol kezdjem az írást. De sejtem hogy a tagnapi napnál fogom, és haladok visszafele, mert arra még emlékszem.
Tegnap voltunk látogatóban Zsombornál, nagyon édes kisbaba, csak még olyan fiatal hozzám képest... sajnos fényképezőgépet nem vittünk, ha Karacs apuka küldene egyet az ímélcímünkre azt ide bepöttyintenénk.
Az alvásom sokat fejlődött. Most már azt is meg tudom tenni hogy egész nap nem alszom, majd este fürdés után meglepetésszerűen szintén nem alszom. A védőcsaj azt mondta, a napközben ért ingerek nem hagynak elaludni. Most az apám azon gondolkodik, melyik sarok lenne jó hely egy sötétszobának, hangszigeteléssel ahol nincsenek ingerek.
Amúgy kilenc hónapos vagyok lassan, kicsit több mint kilenc kiló és 77 centiméter. Fülem még kettővel több van mint fogam, de a dokinéni azt mondja ő még nem látott olyan gyereket akinek nem nőtt ki, így mi sem izgulunk.
Van mostmár saját szobám is, nagy ággyal, ott kellene aludnom.
A múlt hét végén volt a Sárika és Zalán keresztelője, na arról lehetne mesélni, de én végig aludtam. Az enyém e hónap 31.-én lesz, aki szeretné megtekinteni a szertartást, eljöhet a debreceni görkat templomba (szent Anna utca vége, téglatemplom)
Előtte voltunk egy napot Bogácson a mamáméknál akik nyaraltak. Jó volt, attól eltekintve hogy esett.
Előtte megtanultam felállni. NAgyon jó móka, például amikor a babakocsinak támaszkodva állok fel és rohan mindenki mert azt hiszik hogy elesek. Persze sosem esnék el, mert rohan mindenki hogy elkapjon. Vagy amikor az üres műanyagflakonra támaszkodok és az eldől... hajjaj. Alapvetően az tény hogy kemény lehet a fejem, mert néha nagyokat koppan de nem sírok.
Valamikor a hónap elején voltunk Budapesten is ami a főváros. Nagyon sok autót láttam, sétáltunk pesten, jaj kérem, azok a népek... meg a margitszigeten, az jó volt. Van rekortán pálya is.
Voltunk Szentendrén is, a skanzenban. Ez is érdekes volt, azt hiszem itt ettem először életemben füvet.
És most van az hogy nem emlékszem, a Laliék és a Diáék esküvőjéről írtam-e valamit. A Lajosé és Katáé Lillafüreden volt, na az egy szép kis hely, ott sokat sétáltunk, pisztrángot ettünk, láttunk mazsoretteket meg amerikaifocistákat (magyarul beszéltek. Asszem leigáztuk Amerikát) Kata nagyon szép volt. Sajna a mulatságra engem nem vittek.
A Dicsikééké Egerben, ott is jó volt lenni, és ott sem vittek el a buliba.
Egyelőre ennyi, sziasztok!
A
