De nagyon előreszaladtam az időben. Az egész úgy kezdődött hogy ott voltam ahol mindíg is, az Anyu hasában, szépen fejjel lefelé ahogy illik. Ez olyan este kilenc körül lehetett azt hallom, már túl voltam az esti rugdosáson, épp aludni készültem amikor pakk... valami pattant és elkezdett fogyni körülöttem a víz. Nem tudtam mi van, hirtelen mozdulni sem mertem, mindenki rohangált, aztán jött valami villogós, betettek minket, aztán mozogtunk, aztán kivettek és megvizsgálták az anyukámat. Már akkor nagyon kevés vizem volt, pedig én szerettem volna ha sok van még körülöttem. Aztán jött az az időszak amikor mindenki alszik csak én rugdosok néha de most nem aludtak, hanem valamit csináltak, én pedig úgy éreztem nincs mese, ha menni kell, menni kell. Ennek az eredményét láthatjátok feljebb. Mikor kibukkantam erre a világra piszkosul megrémültem, el is kezdtem sírni de csak kicsit mert tudtam hogy fiú vagyok és azoknak nem lehet. (szerk. megjegyzés: igazából nagyon sírt)
Az anyukám mosolygott és nagyon szép volt, az apukám meg tiszta sápadt és szaladgált valami kamerával vagy mivel utánam mindíg. Meg volt ott két néni is akik megmértek, 3 kiló kilencven deka azt mondták, meg 55 centi, ezeket a szavakat nem ismerem.
Nem sokára levittek a többi kisbaba közé, ezt nem szerettem mert az anyukámmal akartam maradni.
Az első nap eseménytelenül telt, aludtam sokat, és próbáltam megérteni, hogy kerültem a helyemről erre a mostanira.
Aztán másnap reggel megvizsgált egy néni, és azt mondta valami kis fertőzést kaptam, mert sok idő eltelt a magzatvíz elfolyása és a születésem között, és átvittek egy másik helyre. Kaptam infúziót (ezt nem szeretem) meg meg is szúrtak (ezt sem szeretem) de jött mindíg az anyukám, neki nagyon szeretem a hangját, meg az apukám a kamerájával, szerintem biztos nem teljesen normális. Most így nézek ki:
