Sziasztok!
Folytatom a megkezdett történetet.
Tehát szülőszobában voltunk, ahol azzal biztattak, két napon belül biztos megszületik Zsófi.... Bár mi sejtettük nem lesz az olyan későn.
Erának 10 körül elkezdődtek a fájásai. Nem túl erősen, de biztosan jöttek 10 percenként. Amikor a doktor megvizsgálta, már mondta, hogy készítsék elő szülésre, ez némi borotválást és beöntést jelent, délben túl is estek a dolgon (míg én elszaladtam ebédelni)
Mire visszaértem, átvitték egy másik szülőszobába, ami közelebb esett a nővérpulthoz. Itt egy körül a fájások már erősebbek és sűrűbbek is voltak. Két órakor pedig a doktor úr megrepesztette a magzatburkot. Ez azt jelenti, hogy egy tűvel kissé megnyitotta. Alap esetben ez magától megy végbe, Andornál így is volt, ám most nem nagyon akart repedni.
Innentől az események felgyorsultak, a fájások erősödtek, szédítő tempó következett!
Negyed négykor engem kiküldtek a szülőszoba elé, mivel a délelőtt folyamán finoman jeleztem hogy nem kívánok részt venni magán a szülésen, mivel semmi értelmét nem látom annak hogy engem ápolgassanak a frissen szülő feleségem helyett. Fél négykor megkezdődött a szülés, és háromnegyed négyre meg is volt Zsófika. Mikor hallottam hogy sír én már bementem volna, de nem hívtak, még mindenféle csúnya dolgok folytak ott...
Aztán csak bementem, és megnéztem ezt a gyönyörű kisegeret, akinek mellesleg akkora hangja van mint egy oroszlánnak. Rajta feküdt az anya hasán, még csurom magzatmázasan, fekete hajjal és olyan kis lefelé görbülő szájjal mint az Andoré amikor sír.
Pár rövid perc után zsófit levitték a csecsemőosztályra, Erát a doktor úr rendbe tette (külső és belső varratok) és maradtunk a szülőszobán hétig.
Ez nagyon jó dolog, kicsit van ideje a mamának kipihenni magát és visszaemlékezve sokat is számít. Mikor Andor született, egyből le kellett menjünk mert sokan szültek, kellett a szoba, Era sokkal nehezebben is jött rendbe...
Hétfőn Erát betették egy kétágyas szobába, ahol együtt lehetett Zsófival, bár Ő még nem került mellé, mivel a szülésnél nyelt egy kis magzatvizet, és a nővérek jobbnak látták még egy napig megfigyelni.
Kedden viszont már egész nap Erával volt Zsófika, ami kb annyiból állt hogy evett, kicsit hányt, sírt, kakált, aludt. Szerdán pedig hazaengedték őket, most itthon vannak. Túl vagyunk az első éjszakán, ami nyugodtan telt.
Zsófika 40-70 grammokat szopik, ami bőven elég, kicsit néha sok is. Erának most Hála Istennek van teje. Most látszik, mennyire sokat számít az, hogy egyből az Anyukájával lehetett a kis gyönyörűségünk.
Valamint megfigyelhető, hogy iszonyúan szereti az apját is. Ez abból is látszik hogy ha felveszem nem sír tovább, ellenben büfög, kakil és néha hány egy kicsit.
Puszilok mindenkit, képek a picasán nézhetők!
Mi
