Sziasztok!

Azért keltem szombaton ilyen korán hogy tudathassam az örömteli hírt, miszerint megszületett a legkisebb unokatesóm, Sárika. Már hárman vagyunk, összesen majdnem 2 évesek. Gratulálunk!
Én pedig ma vagyok kilenc hetes. Egyre többet "beszélek" és érdeklődve tekintek szét a világban. Nem mindíg tetszik amit látok, ilyenkor sírdogálok kicsit. Vagy néha sokat. A szemem még mindíg kék.
Nagyon szeretek:
Enni, de csak amíg kedvem van, nem amíg éhes vagyok.
Sétálni, de csakis gyors tempóban, a lassú babakocsi nem babakocsi, az állót meg kitiltanám. Illetve ha lehet pucéran sétáljunk, mert az öltözést utálom, a sapkát meg főleg. Persze hogy kettőt adnak rám mindíg.
Autózni, de a megállásokat itt is kitiltanám. Le a piros lámpákkal, a benzinkutakkal, igazoltató rendőrökkel!
Nézegetni a kis teknősömet.
Anyukámat, Apukámat (amikor nem köhög, attól kicsit megijedek)
Jaj, elfelejtettem!:-)) Imádok mosolyogni (anyára, apára, mamára, papára, nagyira, Zalcsira, Nittára, Ferire, Ágira, Árpira, Andrisra, Juditra, mindenkire és mindenre).
Anya örömére tudok kapaszkodni (vállakban, ruhákban, melltartókban). Megpróbáltam már egyedül felülni, hogy jobban lássak, de nem sikerült. Néhány hasizom-gyakorlat után újra megpróbálom.
Egy újabb kaki-hír Letti néninék, aki mindig biztat: Sikerült!!!! Lázmérés közben anya tenyerébe kakáltam :-)))).

Sziasztok!
Andorka